Korunk: a harmadik ipari forradalom

with Nincs hozzászólás

A nyilvánosság átalakulásának tartalmi következményei

A harmadik ipari forradalom

A huszadik és a huszonegyedik század fordulóján kiemelkedő jelentőségű technológiai változások zajlottak, mely a mai napig lendületben tartja az újonnan létrejött számítástechnikai ipart. A huszadik század végén a kutatási, tudományos, katonai felhasználást követően a lakosság számára is elérhetővé váltak a számítógépek; megjelent, majd igencsak népszerűvé vált a szélessávú internet. Századunkban ezen technológiai újdonságok tovább fejlődtek, és ezzel párhuzamosan bővült a felhasználási terület is. Fokozatosan szinte minden háztartásnak alapvető elemévé vált az interneteléréssel rendelkező számítógép, sőt ma már az sem ritka jelenség, ha minden családtagnak saját – akár hordozható – készüléke, netán készülékei vannak. A hírportálok és egyéb informatív honlapok – melyen hozzászólási lehetőséget is kaptak az látogatók – mellett megjelentek a blogok, kép- és videomegosztó oldalak, majd a közösségi média is elindult térhódító útjára. Mindez interakcióra hívta a befogadót, aki immár nem csupán passzív olvasó vagy néző, hanem aktív résztvevője a tömegkommunikációnak: hozzászólhat, dicsérhet, vitatkozhat, de akár saját felületet is nyithat, ahol megoszthatja véleményét, gondolatait, fotóit, videóit egyaránt a nagyérdeművel, akiknek szintén van lehetősége reagálni rá.

A számítógépek csillaga még le sem áldozott, máris megjelentek az okostelefonok, táblagépek, melyek tovább tágították a felhasználás spektrumát, hordozhatóbbá, útközben is elérhetővé tették az internethasználatot, tartalommegosztást, tömeg- és személyes kommunikációt.

Egyesek ezeket a változásokat látva harmadik ipari forradalomról beszélnek, és véleményem szerint egyáltalán nem járnak messze a valóságtól. Sőt, állítom, hogy a valaha volt legnagyobb technológiai forradalom szemtanúi vagyunk. Az informatika és az internet megjelenése ugyanis nemcsak az összes iparágat, de a művészetet, a kommunikációt és társas kapcsolatainkat is döntően befolyásolja és átalakítja. A legtöbb állam egyszerűsíteni tudta az adminisztrációt, a cégek időt és pénzt spórolhatnak meg jól megtervezett és kivitelezett informatikai rendszerrel, nem is beszélve az akár államokon, kontinenseken át pillanatok alatt célba érő szöveges vagy akár videoüzenetekről; a családtagjainkkal, barátainkkal való kapcsolattartás is sokkal könnyebb és gyorsabb, mint valaha.

A nyilvánosság átalakulása

A technológiai változásokat a kommunikációs szakma, a tartalomgyártás, így az újságírás sem hagyta figyelmen kívül, sőt annak egyik első haszonélvezője volt. Az internettel ugyanis új médium, sőt médiumok, új műfajok és technikák, új típusú tartalmak jelentek meg, sőt átalakult maga a nyilvánosság is. Sokszor hangoztatott közhelyek, hogy az internet nem felejt, és ami egyszer oda felkerül, többet nem tűnik el onnan. A világháló másik fontos jellemzője, hogy amit felrakunk, azt – kissé leegyszerűsítve – bárki, bárhol láthatja. Az érthetőségnek persze határt szabhat az eltérő nyelv vagy kultúra. De egy sokak által érthető és beszélt világnyelvet használó orgánum hatásai túlfeszítik az államhatárokat, és ezáltal tényezővé válhatnak  a nemzetközi piacon is. Ez újabb lehetőségeket, de további versenytársakat is jelent.

A közösségi és a különféle tartalommegosztó oldalaknak az interakción kívül egy másik jellemzője a hálózatiság, ami a korabeli szájhagyomány útján terjedő információterjedés, -terjesztés egy jócskán kibővített változataként is értelmezhető. Ha nagy hatást gyakorol ránk egy hír, információ vagy bármely más tartalom, azt sokszor megosztjuk ismerőseinkkel az erre alkalmas különféle felületeken, akik egy része szintén tovább osztja, ha egyetért, vagy épp vitatkozni kíván a látottakkal, hallottakkal, és így folytatódik a lánc az újabb befogadó barátaival és azok további köreivel.

Tartalmi következmények

A fenti változásokkal járó, tartalomgyártásban és sajtóban tapasztalható tartalmi következményeket két csoportra bontom. Vannak stílus- és minőségbeli jellemzők, hívjuk ezeket belső tartalmi következményeknek, és láthatunk hangsúlyeltolódást egyes megjelenési formák, médiaeszközök felé, ezek pedig a külső tartalmi következmények.

Külső tartalmi következmények

Az egyszerűség kedvéért a külső tartalmi következményekkel kezdem, mivel sokkal kézzelfoghatóbb, egyértelműbb tendenciák figyelhetők meg ezen a téren. Ezeknek a változásoknak az egyik fő mozgatórugója a vizualitásban rejlő erő, az időtakarékosság és talán kicsit a lustaság.

Az – egyébként szintén a fenti okokból kifolyólag egyre rövidülő – szöveges tartalmak helyett ugyanis inkább a videókat nézzük szívesen, és egy cikk már-már elképzelhetetlen bőséges képi illusztráció nélkül.

A vizualitás az emberrel egyidős, ennek kultúrtörténeti elemzésébe nem szeretnék, és nem is tudnék belemenni, azonban annyit lényeges megjegyezni, hogy többek között a gyors befogadhatósága és erős asszociatív hatása miatt kedveljük annyira. Emellett a vizuális tartalom kevesebb energia-befektetést és figyelmet követel a befogadótól, épp ezért sokan kritikával illetik ezt a médiafogyasztási tendenciát.

Izgalmas kihívást jelent a tartalomgyártónak és újszerű élmény a közönségnek az ún. multimédiás tartalom, ahol egy téma feldolgozásához egyszerre több médiaeszközt (szöveg, kép, videó, esetleg hanganyag) is alkalmaznak.

Belső tartalmi következmények

A belső tartalmi következmények (cél)közönség-orientáltak, hiszen főként azért jelentkeznek, mert a felhasználók életkora, hírfogyasztási és tartalombefogadási szokása és stílusa eltér a korábbi médiumokat használókétól. Sokan közülük már a számítógépek korában születtek vagy nőttek fel, és készségszinten sajátították el az informatikai alapokat, a számítástechnikai eszközök működtetését. Így az online orgánumok zöme az 50 éves kor alatti korosztályt kívánja megszólítani, sőt egyesek – mint hazánkban a 444 – kifejezetten a tinédzsereket, fiatal felnőtteket célozzák. Stílusuk gyakran könnyedebb, mint a napilapoké, sokszor a szlengektől, obszcenitástól sem riadnak vissza, olykor tegezik is az olvasót.

Mivel – szinte minden szempontból – erőforrás-takarékosabb egy online lap üzemeltetése, mint egy printé, így a korábbinál sokkal több médium van a piacon, ez fokozza a hírversenyt, így a fogyasztó nem tud lépést tartani az információk áramlásával, szelektálni kényszerül. Ezt legkönnyebben a cím, lead, esetleg az illusztráció alapján tudja megtenni. Az oldalak tehát azon versengenek, ki tud hangzatosabb, jobban eladható címet, rövid leírást adni a cikknek. Ezek azonban sokszor félreérthetőek, és az olvasó nem azzal találkozik a cikkben, amire számított. Ez az ún. clickbait, vagy magyarul kattintásvadászat.

Jellemző tendencia továbbá, hogy egyre kevesebb az objektív, tényszerű tartalom. A valóságshow-k világában úgy tűnik, érdekes személyekre, stílusokra és állásfoglalásokra vágyunk, azon újságírók, véleményvezérek tartalmait keressük, akikkel azonos a világnézetünk, értékrendünk.

Hozzászólás

Kövess Karvaly Bence:

Latest posts from

Leave a Reply